Újra utoljára

1. fejezet

Szeptember 1-je volt. A Roxfort Expressz robogott keresztül a borongós, esős angliai tájon. Harry Potter és barátai immár utoljára utaztak a Roxfort Boszorkány- és Varázslőképző Szakiskolába.

A győztes csata után a romossá vált Roxfortot újjáépítették és teljesen felújították. Az igazgató változatlanul Minerva McGalagony volt, és most már a Minisztérium (Kingsley Shacklebolt vezetésével) se szól bele a suli ügyeibe.

Tehát Harry és barátai utolsó évükre mentek vissza, hogy befejezzék a tanulmányikat és letegyék a RAVASZ vizsgáikat.

A három jó barát a fülkéjükben ült. Ron és Hermione már egy jó ideje együtt voltak, egymás mellett ültek és beszélgettek. Harry az ablakon nézett ki és az elmúlt hónapokon merengett. A Voldemort elleni győztes csatán, Ginnyn…

- Mi van veletek? - tette föl a kérdést hirtelen Hermione.

- Velünk? - kérdezett vissza Harry.

Hát veled és Ginnyvel, Ginny azt mondta, hogy jártok.

- Micsoda? - értetlenkedett Ron.- A legjobb barátom és a húgom újra járnak és én még csak nem is tudok róla? Mióta?

- Nálatok a születésnapomon jöttük megint össze.- válaszolt Harry – eredetileg nem lett volna publikus, de most már mindegy.

Ron idegesnek látszott, hogy ő az egészről nem tudott semmit, de megnyugodott, mikor barátnője a vállára hajtotta fejét.

Kopogtak.

- Gyere be – szólt Hermone. Az ajtón Luna, Neville és végül Ginny lépett be. A szőke hajú lány szokásához híven fejjel lefelé kezdte olvasni a Hírverő legújabb számát. Neville és Luna Hermionéék mellé ültek le, a vörös hajú lány meg kicsit távolabb Harry mellé.

- Nyugodtan mellémülhetsz, tudnak rólunk – szólalt meg Harry.

- Honnan?

- Hermione ránkkérdezett.

- Mondtam, hogy nem mondd el senkinek – vetett mérges pillantásokat barátnőjéra Gin, miközben odaült barátja mellé. – Pedig olyan jó móka lett volna titokban talákozni esténként – itt Harryre mosolygott, aki visszamosolygott.

- Hát, ha akkor találkozgattatok volna, amikor Hermionével járőrőzünk a folyosókon, akkor tényleg jó móka.

- Ha-ha – vágott vissza Ginny a bátyjának – de így, hogy tudtok róla, így már nem kell titokban.

- Észrevettétek, hogy a Reggeli Próféta a májusi összecsapás óta még mindig Voldemort halálán csámcsog? – kérdezte Luna – mintha még mindig nem hinnék el, hogy tényleg meghalt.

- Igen. Állítólag van valami újabb Rita Vitrolhoz hasonló újságíró – mondta Ron – apa szerint Kingsleyt nem engedik beleszólni, hogy mi jelenjen meg az újságba és mi ne.

- De hát ő a Mágiaügyi Miniszter…

- Ezt én is tudom, ő nem is akarna beleszólni ebbe, csak már ő is unja, hogy erről írnak lassan 4 hónapja.

- Lesz idén is DS? – érdeklődött Neville.

- Minek? Vége a háborúnak – mondta Ron.

- De olyan jó volt, és annyi mindent tanultunk. Lécci Harry. Naaa! – kérlelte barátját Ginny.

- De jön a RAVASZ… - szólt közbe Hermione.

- Igen, tudom, de egy héten egyszer belefér. És egyébként is: a vizsgák év végén lesznek. Remélem a Szükség Szobáját rendbehozták a nyáron.

- Igen, én is – mondta Neville – majd kipróbáljuk.

- Kértek valamit kedveskéim? – nézett be az ajtón a büfés néni.

- Két csokibékát kérek – kezdte Harry.

- Én egy tökös derelyét és egy mindenízű drazsét – folytatta Luna.

- Más valamit? – kérdezte a néni kiszolgálás közben.

- Nem kérünk – válaszolta kórusba Ron, Hermione , Neville majd elnevették magukat. Ennyien már nagyon régen nevettek ilyen jó.

A kacagást Hermione törte meg, hogy kijelentse, hogy a nemsokára megérkeznek és át kéne öltözni talárba.

Ginny adott egy csókot szerelmének és két barátjával elindultak átöltözni.

- Fura lesz, hogy idén Ginny is az évfolyamtársunk lesz – szólalt meg Ron.

- Igen, az – válaszolt Harry.

Mire a vonat befutott, az eső elállt. A peronon egy ismerős brummogó hang szólította az elsősöket. Hagrid után szapora léptekkel mentek a gólyák. Ők maguk is elindultak a szekerek felé. Harry és már barátai is látták a thesztrálokat. A fiúnak eszébe jutottak az elmúlt év borzalmas eseményei és egy könnycsepp gördült le az arcán. Barátai után fölszökkent a fiákerre és várta, hogy beléphessen újra a Roxfort nagy tölgyfaajtaján…