ÚJRA UTOLJÁRA

3. FEJEZET

Gyönyörű, napsütéses délután volt, Harrynek mégse volt kedve kimenni. Ginnynek még volt órája, és megbeszélték, hogy a könyvtárban találkoznak. A fiú próbált tanulni, de nem ment neki: újra és újra megrohamozták az emlékek.

Már két hete a Roxfortban voltak. A tanárok hajtották őket, hogy hamar az új anyag végére érjenek és elkezdhessék a RAVASZ előtti ismétlést. Harry megint a könyve fölé görnyedt, és megpróbálta a fejébe verni a bájitaltant.

Húsz perc múlva egy vörös hajú lány libbent be a könyvtár ajtaján. Látta, hogy kedvese nagyon belemerül a tanulásba, ezért hátulról lépett hozzá, és belecsókolt a nyakába.

- Ez nem vicces – mondta a nagy ijedség után fellélegezve Harry – majdnem leestem a székről.

Barátnője csak nevetett.

- Mehetünk? – kérdezte.

- Igen. – mondta a fiú, és összepakolta a könyveit.

Útközben Dracoba botlottak

- Lesz ma DS, Harry? – kérdezte halkan.

- Igen, 5-öt beszéltünk meg.

- Rendben – válaszolt egy kisebb örömmel a hangjában Malfoy.

Hát igen, újra van edzés. Már az első héten kipróbálták, hogy megvan-e még a Szükség Szobája. Nagy döbbenetükre ott volt: a tavalyi leégés után rendbe tudták hozni. Barátai rögtön rábeszélték Harryt, hogy tartson tovább edzéseket. Később a fiú hívta Malfoyt is, mert egyértelmű volt, hogy ő is jön, miután kibékültek vele a nyáron. A többieknek eleinte nem nagyon tetszett az ötlet, főleg Deannek nem. Harry remélte, hogy nem lesz balhé. A mai első alkalomra már ki is talált valamit…

Pontosan öt órakor mindenki teljes harci díszben jelent meg a Szobában.

- A mai napra szeretném, ha egy kicsit játszanánk, megnéznénk, hogy kinek mit kell majd gyakorolnia. – kezdte Harry – varázslófogózni fogunk. – itt mindenki ujjongani kezdett - előtte, ha valaki összeveszett valakivel, még most béküljenek ki, nem szeretném, ha bosszúból kárt tennétek egymásban. – ekkor Draco elindult Dean felé.

- Figyelj, bocs a vonaton történtekért, nem nagyon gondoltam bele. Blaisie elkezdte piszkálni a kisebbeket, nekem meg nagyon nem volt kedvem hozzá, aztán egy harmadéves elkezdett piszkálni és hát… begurultam. Aztán Zambini mondta, hogy keressünk meg Potteréket, de csak titeket találtunk. A veletek való veszekedés annyira földühített, már beleéltem magam előtte, hogy jóban vagyunk, haragomban átkoztalak meg, nem nagyon gondoltam bele, hogy mennyire veszélyes átkot küldök rád. Egyszóval sajnálom.

- A lényeg, hogy bocsánatot kértél. – mondta Dean és kezet fogott Malfoyjal.

- Ugye te is beállsz Harry? – kérdezte Luna.

- Igen, szeretnénk az erőnket veled is megmérni – mondta egy hollóhátas lány.

- Úgy van – mondák egyszerre barátai.

- Hát legyen – válaszolta, egy sóhaj kíséretében a fiú. Amíg igent nem mond, addig úgyse hagyták volna békén. – de ne csodálkozzatok, ha nyerek.

- Nem fogunk, de itt nem is csak az a lényeg – mondta Cho. Harry meglepődött a lány válaszán, ezt nem pont tőle várta volna.

Végül a játék elkezdődött.

Nevillet és Lunát rögtön kiejtették egy-egy Stuporral. Ron is kiesett a kviddich edzésen szerzett sérülése miatt. A végén már csak Ginny és Hermione, valamint a Draco- Harry párbajozó páros maradt. Hermione némán lefegyverezte Ginnyt, és miközben a lány egy pillanatra nem figyelt a fiúkra, Draco egy Obstructoval kiejtette.

- Ketten maradtunk – szólt Harry.

- Kicsit lehetne izgalmasabb is – mondta Draco. Becsukta a szemét és egy sziklás terepre gondolt – és ott termett.

- Így már sokkal jobb – mondta.

- Rendben – válaszolt Harry. Már régen volt része ilyen párbajban, még utoljára májusban…

- de ne használjunk olyan átkot, amivel súlyosabb sérülést szerzünk a másiknak.

- Értettem – mondta a szőke fiú, miközben engedelmeskedően kihúzta magát.

- Akkor mehet!

Draco már küldte is az első átkát Harry felé, aki egy egyszerű pajzsbűbájjal kivédte. Aztán ő folytatta kettővel, de nem vette észre, hogy Malfoy védőburkot vont maga köré, ezért visszapattant mindkét átok. Gyorsan beugrott egy szikla mögé és látta, amint a varázslatok becsapódtak. Kibújt a szikla mögül és folytatta a harcot.

- Avis – kiáltotta. A pálcájából madárraj tört elő, és sebesen Malfoy felé tartott.

- Oppugno – ekkor a sereg visszafordult.

- Finite Incantatem – a madarak eltűntek, a varázslat befejeződött.

Mindkét félre záporoztak az átkok, Harrynek az arcát, ellenfelének a karját sebesítették meg a varázslatok. A közönségből néha Ginny, Hermione vagy esetleg Cho sikított egyet, amikor valamelyikük megsebesült, vagy elesett az egyenletlen talajon. Harry egyszerre több átkot is el tudott küldeni, amit Draco csak nagy szerencsével tudott kivédeni. Már mind a ketten nagyon elfáradtak, amikor a mardekáros hirtelen hátravágódott a sziklákon.

- Levicorpus – ezt már nem lehetett kivédeni. Malfoy fejjel lefelé lógott a levegőben.

A támadója becsukta a szemét, és mikor kinyitotta, a régi padló volt alatta. Leengedte ellenfelét és fölsegítette.

- Nagyon jól harcolsz – mondta Harry és elismerően barátja vállára tette kezét.

- Te sem panaszkodhatsz, végül is, te győztél – válaszolta Draco – még van mit tanulnom tőled.

- Menj oda Hermionéhoz, majd ő begyógyítja a sebed – itt a karján lévő sebre nézett, majd a lányra. A fiú odament Mionéhoz, Ginny viszont a másik sebesülthöz ment.

- Neked is csúnya sebed – mondta, majd eltűntette szerelme arcáról a vágást. – legalább lesz kin tesztelnem a gyógyítói tudományom, ha állandóan sérülést szerzel.

- Miért állandóan? – kérdezett vissza barátja – idén ez az első.

A lány megcsókolta Harryt, majd visszament segíteni Hermionénak, hogy hogyan tűntessék el a sebet Malfoy kezéről, mert elég feltűnő, és nem lenne szerencsés, ha valaki észrevenné a sérülést, amit ki tudja, hogy hol szerzett.

Tíz perc múlva mindenki ment enni. Harry mindenkivel megbeszélte, hogy jövő órán mit kell majd gyakorolnia.

Mivel már az idő fél nyolc fele járt, mindenki éhes volt (Ron meg főleg, akit nagyon kimerített az edzés), így lementek a Nagyterembe vacsorázni.

- Ez nagyon jó edzés volt Harry. – mondta tele szájjal Ronald. Miután lenyelte, folytatta: - csak kár, hogy sérült voltam, én is szívesen párbajoztam volna Malfoyjal.

- Legközelebb párban lesztek, akkor párbajozhattok, majd állj vele egy párba – nevetett Harry.

Barátja vágott egy grimasz, és evett tovább. Mindannyian megették a vacsorájukat, és a fárasztó nap után felmentek a Griffendél- toronyba, hogy végre pihenjenek egyet, és másnap újra belevessék magukat a tanulásba…