Egy árny

Harryék először voltak a Roxfortban. Először láttak tanáraikat, társaikat és a kastélyt. Hamar megbarátkoztak, azzal a gondolattal, hogy ez lesz a második otthonuk. Harry már a vonaton összebarátkozott Ronnal, és Hermionéval. Este, mikor Hagrid háza felé mentek (kit Potter már korábbról is ismert) a tiltott rengeteg mellett, furcsa hangokat hozott a szél. Dobogást hallottak az éjben, majd lónyerítést. Futottak menekültek az unikornisok, Egy árny elől, mit Harry egy pillanatra meglátott. Elállt a lélegzete, s a sebhelye is sajogni kezdett. Egy szörnyű gyermekkori emlék jutott az eszébe. Kíváncsi volt a lényre, amit látott, de mivel félelem fogta el, gondolni se mert arra, hogy bemenjen a rengetegbe. Miután Hagridnál végeztek, a három jó barát a hálószobájába tartott, mikor Harry az erdő felé vette az irányt. Ron és Hermione nem tudta miért, de követték barátjukat. Potter nem hallotta jól az unikornisokat, ezért egyre beljebb ment az erdőbe, míg végül elhagyta barátait. Egy bokor tövében egy metál színű tócsát talált, de mivel nem tudta beazonosítani, ezért nem is foglalkozott vele. Ekkor egy sötét gondolat kezdett úrrálenni az elméjén. Harry félt, lábai reszkettek, nem akart tovább menni, de visszamenni se akart. Sötétség kúszott be a tiltott rengetegbe, élféjtájt lehetett. Vérfarkasok üvöltése hallatszott az éjben, s Harry mögött valami mocorogni kezdett. Odébb egy sebesült unikornist látott, ami mellet ott állt az árny, amit látott. Mostmár jobban szemügyre tudta venni. Egy fekete köpenyes alak volt. Az arcát nem látta, mert csuklya volt a fején. Hátrálni kezdett, s ekkor valami reccsent a lába alatt. Erre a csuklyás alak felé fordult. Harryben megfagyott a vér, majd futni kezdett. Futott, ahogy a lába bírta, s közben szemével barátait kereste. Nem nézett hátra. Minnél hamarabb ki akart érni az erdőből. Mikor úgy érezte, hogy már lehagyta a lényt, megállt egy pillanatra, kifújta magát. Jól érezte, hogy az a furcsa alak már nem követi. Valami csobogott az esti csöndben, s a hangokat követte. Egy vízeséshez ért, hol az unikornisok találtak búvóhelyet. Úgy érezték itt senki se találhatja meg őket. Harry kíváncsiskodóan feküdt le a földre, mert nem akarta, hogy meglássák. Ahogy nézte a gyönyörű teremtményeket, elmúlt a félelme, s a rossz gondolatok is kiszálltak fejéből. Nézte, nézegette a szebbnél szebb unikornisokat, csodálta őket. Arra gondolt, ha lesz még egy élete unikornis lesz, mert ezek a teremtmények, olyan kecsesek, büszkék, s gyönyörűek. A Hold fénye átjutott a sűrű lombok között, s a lovak szőre és sörénye csak úgy csillogott a fényben. Hírtelen kiáltásokat hallott, Hermione és Ron keresték őt. Harry rájuk is talált, és megmutatta nekik a gyönörű teremtményeket. Mind a kettőnek tátva maradt a szája. Később, mivel már mindhárman fáradtak voltak, elindultak az erdő széle, s utána a hálószobájuk felé. A folyosón még elbúcsúztak egymástól, s utána már aludtak is.