Egy régi história

1.fejezet

Egy tavaszi, szép napon, mikor rügyezni kezdtek a fák, egy fiú sétált a bakacsin erdőben. Anornak hívják az ifjút, aki Esgaroth-ban született, most tölti be a 11 esztendőt. A nagy csata az emberek és az orkok közt, már jó pár éve elmúlott. A fiú boldog volt hogy itt élhet, de ez így lesz-e az után is, hogy megtudja a szörnyű históriát?

A Bakacsin erdei hegyek felé tartott, mindig ott szokott olvasni. Egy érdekes könyvet visz magával, amit a völgyzugolyi könyvtárból hozott neki az édesapja. A bátyja szokott vigyázni rá. Az édesanyja meghalt, az édesapja, pedig nagy utazó, ritkán van otthon, de ez régen nem volt így.  Változnak az idők.

A faleshez tartott, amit még kisebb korában épített, némi segítséggel. Azóta már otthonosabbá tette. Leült az egyik fotelbe, majd kinyitotta a régi könyvet. A könyv nagyon poros volt, amitől az ifjú tüsszögni kezdett. Nagy gondosan letörölte egy ronggyal, majd olvasni kezdte. A könyv érdekes teremtményekről szólt (pl: tündékről, törpökről, sárkányokról, alvilági teremtményekről, nasgulokról stb). Anor azt hitte, hogy ezek a lények csak a fantázia szüleményei, de a régi időkben még lehetett ilyeneket látni.

Eltelt jó néhány óra, de annyira tetszett neki édesapja hozománya, hogy nem bírta lerakni. Esteledett, 8 óra körül lehetett. A fiú fáradt volt, s végül rászánta magát, hogy abbahagyja az olvasást. A könyvet berakta egy szekrénybe, majd lebaktatott a lépcsőn. Útközben még hátranézett, mikor meglátott valami fénylő dolgot. Mivel Anornak kíváncsi természete volt, így hamar el is indult a fény felé. A fénylő dolog már ott is volt a lábánál. Felvette, nézegette. Egy nagy fekete golyó volt. Nagyon bele merült a gondolkodásba, nem is vette észre, hogy valaki a háta mögé ment. Egy hang szólalt meg, s a fiú gyorsan hátra fordult. Az ijedségtől kiejtette a kezéből a golyót, ami a mögötte álló ember lábához gurult. Anor miután jól szemügyre vette a személyt, látta hogy egy gyönyörű arcú, hegyes fülű, barna hajú, kék szemű nő volt, tetőtől-talpig fehérben. Pár percig így egymással szemben álltak, majd a barna hajú nő megszólalt:

-          Ne félj tőlem! Nem akarlak bántani! A nevem Arven. A tiéd?

Mivel Anor még mindig nagyon félt, nem tudott megszólalni.

-Mi a neved? -kérdezte ismét az idegen, mostmár lágyabban.

-A nevem? ... A nevem Anor. Itt születtem Esgaroth-ban.- válaszolta, még mindig félénken.

- Én Völgyzugolyban születtem.- mondta Arven

Mostmár a fiú is felbátorodott, s kérdések sokaságát zúdította a nőre.

-          Miért hegyes a füled?, Miért vagy talpig fehérben? , Hogy kerülsz ide?, Mi vagy te?, Angyal vagy?, Miért vagy ilyen gyönyörű?

-          Szóval még nem hallottad a szörnyű históriát.

-          Miféle históriát? -kérdezte Anor.

-          Gyere velem, és elmesélek mindent. –mondta Arven, felvette a golyót, elindult. A fiú kézen fogta, s követte őt.