ÚJRA UTOLJÁRA

4.FEJEZET

Harry az ágyában forgolódott. A sebhelye szörnyen sajgott. Álmába, egy fehér terembe volt. Elindult előre. Látta a szüleit, Siriust, és Remusékat. Mindenki mosolygott rá. Körülnézett és meglátta Dumbledore- t. Odament az idős varázslóhoz. Az arca most komorságot, talán fájdalmat tükrözött.

- Mi történt vele? – kérdezte szüleitől.

- Ő most lélekben máshol van, ilyenkor nem reagál semmire – mondta Remus.

Még egyszer ránézett Dumbledore- ra. Ekkor megnyílt alatta a föld, és egy sötét, fekete helyre került. Lezajlottak előtte a halálesetek. Látta keresztapja, Dumbledore, Remus és Nymphadora halálát.

Mikor a jelenetek véget értek, egy sötét, csuklyás alak közeledett felé. A fiú elkezdett hátrálni, de elesett. Voldemort nem állt meg, egyre csak közeledett, és Harrynek már nagyon fájt a hege. A Nagyúr még mindig nem állt meg, szellemalakja már nagyon közel volt Harryéhez és már pálca volt a kezében.

Ekkor fölriadt. Álmában megizzadt, a villám alakú sebhely még mindig rettenetesen izzott.

Körbenézett a szobában. Még mindenki aludt. Ránézett az órájára. Fél kilenc volt. Akkor még aludhat… FÉL KILENC? Hisz akkor már rég elkezdődött az első óra! De akkor miért alszik mindenki?

Szombat van… huh. Úgy látszik a tegnapi edzés mindenkit kifárasztott, még őt is. Kényelmesen visszadőlt a párnájára és átgondolta rémálmát. Egyértelműen azért álmodik ilyeneket nyár óta folyamatosan, mert még mindig benne él a bánat, ami miatt elvesztette barátait, és Voldemortot se tudja egykönnyen kitörölni a fejéből.

Úgy döntött, hogy hagyja Ronékat aludni. Fölöltözött, és lement a klubhelységbe. A kanapén már ott ült Hermione, természetesen könyvvel a kézbe. Leült mellé.

- Jó reggelt – mondta Mione.

- Neked is – válaszolt Harry. – Ginny?

- Nem rég kelt föl, nemsokára lejön ő is.

- Rendben, akkor megvárom – jelentette ki. – Te már reggeliztél?

- Nem, szerintem megvárom Ront, aki még alszik, igaz?

- Igen – mondta Harry egy mosoly kíséretében. Aztán eszébe jutott az álma. – Megint álmodtam, ugyanolyat, mint nyáron.

- Én is gyakran álmodok mostanában hasonlókat.

- De ez más. Közbe is és utána is fáj a sebhelyem.

- Most kiről?

- Siriusról, Dumbledore-ról, Rémusról és Tonksról.

Hermioen szomorú arcot vágott.

- Ginny is szokott álmában kiabálni és forgolódni, szerintem ő is hasonlókat álmodik, mivel gyakran Fred nevét kiabálja.

Ekkor egy kócos, vörös hajú lány lépett oda hozzájuk.

- Sziasztok – ásította.

- Akkor mi azt hiszem, megyünk – mondta Harry, fölállt, és kézenfogta a még mindig ásító lányt.

 Lent a Nagyterembe, már több diák reggelizett. A Griffendél asztalánál lévő négyes már nem evett, inkább beszélgettek.

- A halálfalók szökni próbálnak – olvasta a Próféta főoldaláról Hermione, és a kijelölt oldalra lapozott. Mindenki rá figyelt.

- A májusi nagy összecsapás után most először az elfogott halálfalók szökési kísérletet hajtottak végre. Mivel most nincs külső segítség, aki segítse őket a szökésben, természetesen a próbálkozás nem sikerült. A fogva tartottak összefogtak, hogy újra szembe szálljanak velünk, tehát lehet újabb szökési kísérletre számítani. A hírt Kingsley Shacklebolt Mágiaügyi Miniszter is megerősítette. – A lány befejezte az olvasást, és megmutatta barátainak a cikkhez tartozó képet. Egy rövid hajú, blúzba és nadrágba öltözött nő integetett nekik.

- Lehet, hogy külsőre nem, de természetre nagyon hasonlít Vitrolra – mondta Mio.

- De elképzelhető, hogy igazat fog majd írni ezek után.

- Mindenesetre, ha egyszer a halálfalók megszöknek, abból megint nagy botrány lesz, és az első útjuk a Roxfortba fognak vezetni, hozzád Harry – mondta félve Ginny.

- Ezt most ilyesztegetésnek szántad? – kérdezte Harry.

- Nem, csak mondom, hogy lehet majd rá számítani – puszilta meg Harry arcát Gin.

Hermione összehajtotta az újságot, fölálltak az asztaltól, és elindultak a park felé.

- Menjünk le Hagridhoz – vetette föl az ötletet Ron. – Úgyis csak Hermione jár hozzá órára. Már el is indultak a vadőrlak felé, hogy újra beszélgessenek és teázzanak egyet az órással.

**********

Másnap mentek először Roxmortsba. Az előző nap a vadőrnek kivételes jókedve volt és mindenkibe lelket vert. Harryék is tudták, hogy ezek után is az élet megy tovább, de nem lesz majd könnyű elfelejteni az elmúlt dolgokat, a múltat, ami összeköti őket, természetesen csak a rossz emlékeket.

Már várták ezt a hétvégét, hogy újra együtt sétáljanak a falucska utcáin, újra bemehessenek a Mézesfalásba és a Csodabazárba. A Szellemszállásra nem akartak menni, olyan sok rossz dolog történt ott…

Nem akartak Madam Rosmertához bemenni, ott mindig tömeg volt, inkább elmentek a Szárnyas Vadkanba. Mióta Aberforth megmentette az életüket, nem nagyon beszéltek vele.

Beültek a kocsmába és körülnéztek. Kevesen voltak és mind békésen beszélgettek. A kocsmáros odajött hozzájuk:

- Sajnálom gyerekek, de most nincs időm csevegni – hadarta. – Gyorsan mondjátok mit kértek.

- Mi igazából csak magához jöttünk egy kicsit beszélgetni, de akkor majd máskor. – Ron csalódott arcot vágott.

- Rendben, hát akkor én most megyek – fejezte be Aberforth és fölsietett a lépcsőn.

- Szerintetek mi dolga lehet az öregnek? – kérdezte Gin.

- Nem tudom, de jól hallottam, hogy gyerekeknek szólított minket? – háborgott Ron..

A többiek összenéztek, megvonták vállukat, aztán kimentek a kocsmából.

- Mi még sétálunk egyet Ginnyvel. – Itt a lányra nézett, aki bólintott.

- Mi visszamegyünk a kastélyba – mondta Mione. – Majd találkozunk.

Itt kettéváltak.

A kis túlélő és barátnője útközben több mardekárossal is találkozott, de egyikük se kötött beléjük. Zambini is elment mellettük, ő nem bírta ki:

- Vigyázz Potter, akiket az Azkabanba küldtél, nem sokáig maradnak ott. Dracót megnyerted magadnak, de én nem leszek a talpnyalód.

- Draco saját akaratából állt át. Még te is megteheted.

- Persze, még mit nem Potter, de nem fog sokáig járni a szád, előre megmondom.

Harry már nyúlt is a pálcájáért, de Ginny visszatartotta.

- Nem kell újabb balhé, kérlek – mondta halkan.

Visszatette a pálcáját és indult volna tovább, mikor a mardekáros újra megszólalt:

- A halálfalók megbosszulják, amit tettél Potter – kiabálta, és elfutott.