Egy szőke hajú mardekáros idegesen, fáradtan és kissé remegő testtel futott a második emeleti folyosón. A fiú a Tiltott Rengetegben járt, barátja láthatatlanná lévő köpenyében. Szüleivel beszélt, meg néhány rémisztően sötét alakkal, akikhez egykor tartozott. Az erdő szélétől egyre csak rohant, hogy gyorsabban szállíthassa barátjának az információt. A Szükség Szobájának ajtaja kinyílt előtte, és belépett a helységbe, ahol diáksereg fogadta. Fáradtan, és izzadtan állt meg barátai előtt. Egy beszélgetni kezdett egy fekete hajúval:

- Úgy volt, ahogy mondtad. – hangja rekedtes volt. – Megpróbáltak visszacsábítani.

Harry bólintott.

- De gondolom, te nem álltál vissza közéjük.

Draco a fejét csóválta. Aztán találkozott a tekintete a többiekével, akik csodálkozva néztek rá. Nem értette. Talán azt várták, hogy visszaáll a szökött halálfalók közé? Gondolkodott egy ideig, aztán leesett.

- Sajnálom Harry, de a köpenyt elvették. – mindenki sóhajtott. - Majdnem a pálcámat is.

- Majd visszaszerezzük. Ezen ne múljon.

- Most hogyan tovább? – kérdezte Ginny. – Nem kéne szólni McGalagonynak arról, amit mi most tervezünk?

- Nem tudom – válaszolt Harry. – a Rend sokat tudna segíteni, de nagyon kevesen vannak. Esetleg Mollyéknak. – itt Ronra nézett.

A vörös hajú bólintott, elindult a közeli kandalló felé, és eltűnt a zöld lángok között.

********

Havazott. December második hetében már mindenki a karácsonyi ajándékokon törte e fejét. Így volt ez a Griffendélesekkel is. A DS tagok is lementek a hétvégén Roxmortsba, hogy szeretteiknek vásároljanak. A trió is már nagyon várta a szünetet, amit az Odúban tölthetnek, mivel sok dolguk volt mostanában: a tanulás, és készülés a RAVASZRA, és a DS, aminek egyre több feladata lett. A szökött halálfalók egyre veszedelmesebbek, főleg, hogy egyre többen állnak be hozzájuk. A közelmúltban már egyszer majdnem bejutottak a Roxfortba is, és nem egy diákot jutattak a gyengélkedőre, vagy a Szent Mungóba.

Tehát, amint a falucska főutcáján sétáltak, sikításra lettek figyelmesek a távolból.

- Mi lehet ez? – kérdezte rémülten Ginny. A sikolyok nem szűntek meg, inkább egyre hangosabbak lettek, ahogy vízhangoztak.

- Haaarrryyy! – a kipirosodott Susan futott oda hozzájuk, és a Szellemszállás felé mutatott. – Amy… - folytatta rekedten, de nem tudta folytatni, arcáról csak úgy potyogtak a könnyek..

Összenéztek mind a négyen. Ott állt előttük a kislány, könnyezve, remegő lábakkal. Ginny átkarolta a lányt.

- Mi történt? – kérdezte aggódva.

- Amy-t elfogták – kezdte. – A Szellemszállás körül sétáltunk, beszélgettünk, amikor három csuklyás halálfaló vett minket körül. Elfogták mindkettőnket, de nekem sikerült megszöknöm. A-amy-t elvitték… megígértem neki, hogy hozok segítséget… bevitték a Szellemszállásra… - újra zokogásba tört ki

- Oda kell mennünk Ron – szólt Harry. – Hermione kérlek, szólj a többieknek, ketten nem nagyon fogunk bírni velük, főleg ha többen vannak.

- Sietek, ahogy csak tudok. – Azzal elrohant.

- Én fölviszem Susant a gyengélkedőre, aztán jövök vissza Hermionével – mondta Gin. – Vigyázzatok magatokra.

Harry bólintott. Elbúcsúzott barátnőjétől, és barátjával a kislány segítségére sietett.

- Hogy lehetnek ilyen… ilyen… egy elsőst elfogni…

- A lány anyja egy kivételesen jó auror, sok halálfalót küldött már az Azkabanba – mondta Harry lihegve, mikor már a bejáratnál jártak. – Ez lehet az egyik ok. A másik, hogy engem idecsaljanak. Nem szívesen teszem be ide a lábam.

Ekkor egy fájdalmas sikolyt hallottak.

- Gyerünk.

Fölértek arra a helyre, ahonnan a kiáltás hallatszott. Amy Finnigent, Seamus húgát ájultan találták a földön, sebekkel az arcán.

- Megkínozták – suttogta Ron.

- Lám, lám, a híres Harry Potter ismét a megmentő, önfeláldozó szerepébe bújt. – Lucius Malfoy közeledett feléjük, három halálfalóval a nyomában.

- Látom, most ön lett a bandavezér – mondta gúnyosan Harry. – Mint Voldemort. Csak ül, és hagyja, hogy a halálfalói tegyék a rájuk kiszabott feladatot. Gondolom, most megtisztelve érzi magát.

- Elhallgass te mocskos félvér! Nem hagyom, hogy így beszélj rólam, és azt meg főleg nem, hogy kiejtsd a szádon a Nagyúr nevét.

- Oh, látom, még a halála után is hű marad hozzá. Csodálatra méltó. De gondolom, azt még magával se osztotta meg, hogy hogyan ölte meg Perselus Pitont.

- Megérdemelte a halált. Egy hazudozó, képmutató áruló volt végig! – felelte már kissé ingerülten.

- Úgy gondolja? – kérdezte Harry.

- Most ne ezen folyjon a vita. Mire a kis barátaid ide érnek, mivel gondolom, hívtad őket, titeket már holtan találnak.

- Hát nem volt elég? Nem gyilkolt még eleget az évek során? Mit csinált a lánnyal?

- Egy kis kínzás, de látom egy ideig még nem fog felébredni. A mi feladatunk mindig is az volt, hogy téged megöljünk, és ez most sincs másképp. Mindig azért gyilkoltunk, hogy végül te következhess. De hagyjuk a részleteket. Tudsz párbajozni Potter? – kérdezte, miközben már küldte is az első átkát, amit a fiú könnyen kivédett.

- Majd meglátjuk – mondta úgy, mintha már előre tudná, hogy ő fog, győzni.

Csak úgy záporoztak a varázslatok a kis helységben. Mivel a halálfalók többen voltak, Harryéknek nem volt nagy esélyük.

- Ebből a csatából nem tudtok győztesen kikerülni – mondta két átok között Malfoy.

- Csak várjuk ki a végét.

Már több mint negyed órája harcoltak, mikor Harrynek és Ronnak is sikerült elkábítania egy-egy halálfalót.

- Ezt nevezem Potter – szólt elismerően a vezérük. – De sajnos most, mint mindegyik harcnak, ennek is vége van. Én nem fogok szégyent hozni magamra. Avada…- a varázsló már emelte a pálcáját, hogy kimondja a halált a két diákra, mikor berobbant az ajtó, és belépett rajta McGalagony és Bendry tanárnő, nyomukban a DS tagokkal. Az SVK tanár amilyen hirtelen lépett be a kis szobácska ajtaján, olyan hirtelen mondta ki a „Capitulatus” szót. A két fekete taláros összerogyott. A tanárnő összekötözte a halálfalókat, és az igazgatónővel együtt Ronékhoz lépett.

- Remekül állták a sarat, de nem értem, miért nem mondták el eddig, hogy miket terveznek, a segítségükre lehettünk volna.

- Mi csak… - kezdte Harry.

- Ne mondjon semmit, Mr. Potter. Ezután, remélem megérti, de szeretnék minden kis akciójukról tudni. Most menjenek pihenni, erről még fogunk beszélni.

Harry és Ron lehajtotta a fejét.

- Legközelebb majd óvatosabbak leszünk, nem szeretnék több áldozatot, de kötelesek leszünk szólni mindenről.- súgta Harry Ronnak.

Még látták amint az igazgatónő az Amy-t ápolgató Hermionéhez lépett, és együtt fölteszik az ájult lányt a hordágyra, aztán barátja nyomában kilépett az ajtón, és felkészült arra, hogy újabb napot kell majd újra a gyengélkedőn töltenie.