Harryt és Ront másnap kikúrálva kiengedték a gyengélkedőről, de az elsős griffendéles állapota nem sokat javult. Igaz, az arcán a sebeket begyógyította Madam Pomfrey, de a kómából még mindig nem ébredt fel. Seamus, amikor nem volt órájuk, végig húga mellett volt, még éjszakára se volt hajlandó elmenni onnan, így McGalagony professzor megengedte, hogy a mellette lévő ágyon aludjon éjjel.

Susan is a többi barátnőjével nap, mint nap bejárt a lányhoz, és Harryék is ott voltak Seamus-szal.

Malfoyt viszont nem hagyták békén a még szabad lábon lévő halálfalók. Nem nyugodtak bele, hogy a fiú, a többi mardekárossal ellentétben, nem hajlandó beállni közéjük. A fiú csak szerelmét tudta eltántorítani a halálfalóság ötletétől. Pansy azóta néhány Griffendéles bizalmába beférkőzött, de akadtak, akik azt hitték, a lány csak a halálfalóknak kémkedik.

Harryék több tervet készítettek, hogy tőrbe csalják a szökevényeket, természetesen nem szóltak a rendtagoknak, mivel egyiket se tudták végrehajtani, valaki vagy valami mindig tönkretette. A láthatatlanná tévő köpenyt nem tudták visszavenni Malfoytól, bizonyosan a feleségére bízta, aki most a Malfoy kúriában őrzi. Draco már egyszer megpróbált bejutni az otthonába, de a házat olyan erős bűbájok védik, hogy a terv meghiúsult.

Visszaemlékezés

Éjszaka volt. A fiú a ház felé tartott, nem sietett, csak sétált nyugodtan, lassan, csendben, nehogy észrevegye akárki is. Bement a kertkapun. Most más volt minden. Ritkán járt éjszaka a kertben, és be kellett vallania, hogy elég félelmetes volt. Nem értette, ki gondozhatja a növényeket, amikor csak anyja van a kúriában, de most nem ezt jött kideríteni. Megszaporázta lépteit, amikor megbizonyosodott róla, hogy rajta kívül senki más nincs a kertben, és a házban. Belépett a házba. Semmi szokatlant nem látott, így elindult, hogy megkeresse barátja köpenyét. Beért a szalonba, és alaposan körülnézett. Sem a kandallón, sem a szekrényekben, sehol nem találta a ruhadarabot.

- Idióta vagy, Draco, hogy gondolhatod, hogy ilyen helyre teszik a köpenyt? – korholta magát. Továbbindult a lépcső felé, amikor valaki gyertyát gyújtott, és megszólalt:

- Csak nem ezt keresed, fiam? - Édesanyja ült a fotelban, a kezébe Harry köpenyével.

- Az a láthatatlanná tévő köpeny Harryé - suttogta maga elé, nem nézve anyjára.

- Gondolom jó barátságban vagy a Kiválasztottal, és azért jöttél, hogy visszavidd neki, amit elvettünk Tőled. De nem lenne kényelmesebb neked, ha nem állandóan az ő parancsait hajtanád végre? Nem lenne jobb, ha most itt maradnál, és elmondanád mindazt, amit kiterveltetek?

Narcissa hangja magabiztos volt. Tudta, hogy fia nagyon könnyen meginog, és meg tudja majd győzni arról, hogy álljon vissza közéjük.

Draco gondolkozott. Édesanyja olyanokat mondott, amikről már ő maga is gondolkodott. Tényleg? Mi lenne, ha most egyszerűen itt maradna anyjával, és elmondaná neki, amit mindeddig a barátaival tervezgettek? Az árulás lenne, mindenki megutálná érte.

- Nem – mondta halkan. – Nem leszek áruló. Most már vannak igazi barátaim, akikkel jól érzem magam, és bíznak bennem. Nem azért jöttem ide, hogy kifecsegjem a terveket.

- Nyilván. De gondolom azzal is tisztában vagy, hogy ezt nem fogom odaadni egykönnyen neked. – Meglengette a kezében a köpenyt. – Sajnálom fiam, de vagy visszaállsz közénk, és akkor természetesen a köpenyt sem kell szállítanod, vagy akkor elmész, de a nélkül.

Ekkor az ajtóban megjelentek a még szabad lábon lévő halálfalók, álarccal, csuklyával, pálcával a kezükben.

- Még visszajövök, de akkor már nem leszek egyedül – mondta, és sietős léptekkel elhagyta a házat.

Malfoy odaadta az emlékeit Harrynek, aki megnézte őket, és úgy gondolta helyesen járt el barátja.

- Legközelebb többen megyünk, és szóljunk McGalagonynak is. Jó lenne, ha néhány idősebb is velünk jönne, hogy utána a segítségükkel elfoghassuk a halálfalókat. Szerintem a szünet után menjünk. Addig még beszélek Arthurral.

Mindenki bólogatott. Izgatottak lettek, hogy egy újabb kaland van készülőben. Természetesen mindenki részt akart benne venni, de ezt Harry nem engedte. Csak néhány embert akart vinni, barátain kívül. Ginnyt természetesen ki akarta hagyni, ami miatt rendesen összevesztek.

- Ezt nem hiszem el, Harry – ordibált Ginny barátjával, amikor újra felhozták a témát. – Felnőtt vagyok, és nem szabhatod meg, hogy mit tegyek, és mit ne.

- Nem akarom megszabni a cselekedeteidet, de ez egy veszélyes akció. Ha részt vennél benne, és bajod lenne, én nem tudom, mit csinálnék. Szeretlek, és féltelek, Gin. Nem akarlak elveszíteni.

- Igazad van Harry, sajnálom, hogy állandóan veszekszek. Én is szeretlek, de annyira utálom, hogy emiatt mindenből kihagysz, azzal az indokkal, hogy féltesz. Tudok magamra vigyázni, ezt már bizonyítottam neked egy párszor szerintem.

Harry sóhajtott.

- Rendben, velünk jöhetsz, de csak akkor, ha megígéred, hogy nagyon fogsz majd magadra vigyázni.

- Megígérem! – mondta és leült barátja mellé, a kanapéra.

Harry nem szerette magában, hogy mindig engedett szerelmének, de nem tudott mit csinálni, Ginny nagyon harcias és akaratos volt, mindig elérte, amit akart. Talán ezt is szerette benne…

**********

Elérkezett a téli szünet, és Harryék az Odúba utaztak, hogy a Weasley családdal, és a többi baráttal töltsék a szeretet ünnepét. Mielőtt viszont elmentek volna, barátjuk lelkére kötötték, amint a húga jobban lesz, rögtön szól nekik.

Hétfő reggel indultak kandallón keresztül. A házban már mindenki őket várta. Ott volt az egész Weasley család: Bill Fleurral, George az újdonsült barátnőjével, de még Tonks édesanyja is a kis Teddyvel.

Molly most is, mint mindig, nagyon finom karácsonyi ebéddel és vacsorával készült a vendégek számára.

Már mindenki kibontogatta az ajándékait, és a karácsonyi vacsorát fogyasztották az asztalnál. Harry Billel és Fleurral beszélgetett. Billel a Roxfortról beszéltek, és a halálfalókról.

- Borhzalhmas, hogy az a kishlány így khómábah esett – mondta Fleur a franciás achcentusával. – Deh szerencséreh már elkapták a tetteseket.

- Igen – mondta Harry. – Bill, megtennél nekem egy szívességet?

- Persze, Harry, mondd.

- Lennél olyan szíves, és még a szünetben elmész az Abszol útra, és veszel nekem ki pénzt a Gringottsból? – a férfi válaszképpen rámosolygott a fiúra, aztán fölállt az asztaltól és a többiek felé fordult. Minden szem rá szegeződött. Harry tudta, hogy mit akar mondani, hiszen egész este, amikor nem Billel folytatott eszmecserét, akkor Fleurra csevegett erről-arról, és ez is szóba került.

- Már többek tudják azt, amit most én itt el szeretnék mondani – kezdte Bill. – Fleurral szeretnénk családot alapítani, most, hogy vége a háborúnak, és most Fleur már két hónapos terhes.

Itt mindenki, aki még nem tudott róla, elmosolyodott. Mrs. Weasley szeméből könnyek hullottak a büszkeségtől, Mr. Weasley megveregette fia vállát.

Egyenként mentek oda vacsora után a házaspárhoz gratulálni, néhányan, mint például Hermione vagy Ginny, meg is simogatták Fleur hasát.

Este Harry többször is gondolt arra, hogy egyszer neki is lesznek gyermekei, és ha majd bejelentik Ginnyvel az érkezését, akkor ugyanígy fog majd mindenki örülni.

Éjjel egy fekete hajú kisfiúval és egy vörös hajú leánnyal álmodott, akik az ő karjaiban játszottak, és mindig arra kérték, hogy a roxfortos kalandjairól meséljen. A következő részben a kisfiút tanította repülni, és Gin ott állt az ajtóban a kislánnyal, és a megint gömbölyödő pocakjával…

Másnap reggel csak ők négyen maradtak az Odúban a Weasley házaspárral. Billék és George-ék, és az összes többi vendég hazament. Persze a szünet közben többször jöttek látogatóba ebédre, vagy vacsorára, de senki nem maradt egész napra. Bill elhozta Harrynek a kért pénzt, de a fiút ez nem nagyon vidította fel. Még mindig nem írt Seamus a húgáról, Hermione meg már azt is fölvetette, hogy lehet, hogy a kislányt átszállították a Szent Mungóba. A többiek hallani se akartak erről, de be kellett lássák, hogy ez nem is olyan lehetetlen.