Sötét volt, csak egy pálca fénye világította be a kör alakú szobát. Négyen voltak: egy nő és három csuklyás férfi. Nem mertek gyertyát gyújtani, nem ismerték ezt a helyet, a környéket, tudták, hogy keresik őket.

A nő levette a kalapját: szőke haja szinte világított a sötétben, világoskékes ruháját fekete köpeny fedte. Láthatóan félt. Bármikor rájuk törhetnek, annak ellenére, hogy a házat erős védőbűbáj védi.

Fölállt, odament mindegyik ablakhoz, és elhúzta a függönyt. Sokáig nézte a mugli redőnyt, aztán egy pálcasuhintással azt is leeresztette. Miután annyira sötétet lett a szobában, hogy remélte, hogy senki nem lát majd be, visszaült a helyére.

Bólintott a férfiaknak, és mind levette a csuklyáját. Az egyik elővett egy gyertyát, és meggyújtotta a pálcájával. Tanácskoztak.

- Mit csináljunk a fiúval? – kérdezte az egyik.

- Először is jól kifaggatjuk a terveikről. Meg kell tudnunk, hogy mit terveznek. Annyi előnyünk van, hogy megszereztük a köpenyt. A nélkül nem tudtunk volna bejutni a Roxfortba.

- De hogy akarod megszerezni a pálcát? Ha jól tudom, Potter a sajátját használja, a bodzapálcát pedig őrzik.

- A fiú bizonyosan tudja, hogy hol van a pálca.

- Veszélyes ez az egész… - kezdte az egyik férfi.

- Veszélyes újra bejutni a Roxfortba? Igen, az lehet. Ugyanazt a cselt még egyszer nem alkalmazhatjuk. De viszont Potternek van egy térképe a Roxfortról, amit Ralph szerencsésen megszerzett. Átadta Narcissának, és ránézett a többiekre, akik kérdőre vonták.

- Fönt volt a hálójában. Szerencsére a klubhelységből éppen egy gyerek jött ki, kicsit megrémült, de pont be tudtam menni. Onnan már egyszerű volt.

- Remek munka volt. Ennek és Potter segítségével be tudunk majd még egyszer jutni az iskolába.

- De miért kell neked az a pálca? Nem tanultál a Sötét Nagyúr hibájából? Neki se működött, méghozzá azért, mert nem csatában szerezte, tehát nem őt illette…- Az egyik halálfaló értetlenkedve nézett a nőre, aki nem mondott többet.

- Mindent megtudtok majd idővel. Egyelőre faggassuk ki a fiút, és találjuk ki, hogyan jutunk be a kastélyba.

- Mi úgy nem dolgozunk ezután, hogy nem tudjuk, mit miért teszünk. Te nem a Sötét Nagyúr vagy, Narcissa. Nem tudod ránk erőltetni az akaratodat. Tudod jól, hogy Tőle mindenki félt, még te is…

- ELÉG! Rendben, elmondom. – A halálfalónő vett egy mély lélegzetet, és belekezdett.

- Mielőtt elmentünk volna az utolsó, döntő csatába, mikor a Nagyúr meghalt, rám bízott egy feladatot. A feladatom az, hogyha ő esetleg meghalna, akkor tudja, hogy a pálcáját elveszik, és őrizni fogják. Tudtam, hogy a Pálcák Ura van nála, így értettem miről beszél. Rám rakott egy olyan átkot, ami hogyha nem teljesítem a feladatot, akkor megöl, így minden erőmmel erre koncentrálok. Higgyétek el nekem is egyszerűbb lenne nem háborúzni…

- Mondd már, mit bízott rád!! – türelmetlenkedett az egyik férfi.

- Meg kell szereznem a pálcát, és meg kell vele ölnöm a fiút vele. – Narcissa lesütötte a szemét, és könny gyűlt benne. – Ha nem teszem, akkor nem csak engem, hanem Dracót és Luciust is megöli az átok.

- Agyafúrt a Nagyúr…

- Igen, ezt jól kitervelte. Ezzel az a célja, hogy a halála után is folytatódjon minden.

- De nem lesz egyszerű dolgunk – szólalt meg Ralph. – Hiszen ha használni akarjuk a pálcát, akkor csatában kell megszereznünk. Voldemortnak is ez volt a baja vele.

Mindenki megdöbbent a név hallatán.

- Igen, tudom. Azért lesz nehéz dolgunk. De nem baj, már van is egy tervem…

Eközben a Griffendél Klubhelységében Ginny idegesen fel- alá járkált, és nem volt képes megnyugodni.

- Nem… nem… ez nem lehet…

- Ginny, nyugodj meg kérlek, és ülj le – mondta Hermione. Erre a lány fogta magát és idegesen lehuppant a kanapéra a kandalló előtt. – Köszönöm – a barna hajú lány nyelt egyet és folytatta. – Szóval, a legnagyobb baj az, hogy nem tudjuk, hogy hol keressük Harry- t. A Malfoy Kúriába biztosan nem mentek vissza, az túl veszélyes lenne a számúkra. Van itt még egy kis probléma: elvitték Harry térképét is, és a köpeny is náluk van. A térkép fönt volt a hálóban, tehát nem értem, hogy, hogy juthattak be oda.

A nagy csend után mindenki beszélgetni kezdett a mellette ülővel.

- Elvitték a térképet? Milyen térképet? Most mi lesz? – ilyeneket kérdezett mindenki.

- Én tudom, hogy, hogy vitték el – szólalt meg egy harmadéves.- Éppen a Dámán mentem ki, mikor egy halálfaló jött szemben. Eléggé megijedtem, ezért elszaladtam, és nyitva hagytam az ajtót, így be tudott menni. - A fiú lesütötte a szemét.

- Ez nem a te hibád, James, de előbb kellett volna szólnod. Most viszont gyorsan ki kéne agyalni egy tervet.

- Én előre megyek, tudok egy helyet, ahova mehettek. Egy mugli ház. – Malfoy mióta beengedték a klubhelységbe nem szólalt meg. Most viszont határozottnak tűnt.

- Rendben. De viszont akkor először csak te mész, és akkor hívsz minket, hogyha tényleg ott vannak. Fölösleges lenne ilyen sokan odamennünk a semmiért, főleg, hogy még Mr. Weasley és McGalagony is hív pár embert.

Mindenki bólintott. Ginny fölment a szobájába, Ron elment a többiekkel szólni az igazgatónőnek.

Hermione lent maradt és a tüzet nézte, közben gondolkodott az eseményeken.

Harry a legjobb barátja éppen egy pince legmélyén, megkötözve ül, és ők még csak azt se tudják, hogy pontosan hol. Nem volt arra megfelelő tervük, hogy mi van akkor, ha a halálfalók betörnek a Roxfortba. Nem értette: az iskolát nagyon erős védőbűbáj védi, csak akkor tudhatta bejutni, ha belső segítségük is van. De ki? Hiszen Draco nem segíthetett neki, abban teljesen biztos volt. A többi mardekáros közül csak Zambini lehet, a többit nem ismeri. De hiszen a szőke fiúnak az a feladata, hogy szemmel tartsa barátját, és figyeljen rá, nehogy valami ostobaságot tegyen.

Ha Harry itt lenne, neki biztos lenne valami ötlete. De nincs itt. Most hirtelen azt érezte, hogy nem tud mit tenni. Nem volt se terve, se semmilyen ötlete.

Hagyta, hogy Harry egyedül megküzdjön Narcissával. Tudta, hogy a fiú makacs, és azt is, hogy tud magára vigyázni. De ahogy látta, egyetlen botlás is elég a végzethez.

Borzalmas volt ez a bizonytalanság. A legbátrabb embert elrabolták, és ő fele annyira se bátor, mint barátja.

Gondolataiból egy síró hang hozta vissza. A hálójukból tisztán hallotta, hogy Ginny sír. Fölállt, és fölment barátnőjéhez.

A vörös hajú lány az ágyán ült, és zokogott. Odaült mellé, és átölelte.

- Ne sírj Ginny, minden rendben lesz. Nem lesz Harrynek semmi baja, megígérem neked.

- Jaj Mione! – mondta a lány és szorosan átölelte barátnőjét. – Ha valami történik vele, saját kezemmel ölöm meg azt a nőt…

- Nyugodj meg. Az lesz a legjobb, hogy mikor megyünk, akkor te itt maradsz.

- Micsoda? – Ginny-t hidegzuhanyként érte ez a kijelentés.- Azt akarod, hogy a szerelmemet ne menjek kiszabadítani? Ezt nem kérheted tőlem…

- Nem kockáztathatunk. Ha valami bajod lesz közben, Harrynek nem lesz miért élnie utána…

- Most is ő az, akit elraboltak. Tudok vigyázni magamra Mio – Itt megint elkezdett sírni.

- Majd ezt még megbeszéljük, majd ha valami biztosat tudunk az egészről. – Miután ezt kimondta, Ron nyitott be a szobába.

- Bocsánat hölgyeim, de Malfoy talált valamit, ami alapján el tudunk indulni, és gondolom mindkettőtöket érdekel.